Gyermekközpontúság de nem gyermekuralom…

Mit mond Vekerdy Tamás és Asztalos Ágnes a szabályokról?

Nov. 27, 2016

“Együtt járunk az utcán, kirándulunk, beülünk egy étterembe, és együtt gyakoroljuk a szabályokat, amelyek léteznek a világban. Ha én betartom, neki miért ne kéne? És közben felfedezzük a világot. Otthon pedig mindenkinek megvan a saját felségterülete, az érintkezési pontokon pedig alkalmazkodás van! Nem pakolom el a játékot, ha a munkaszobám közepében épült fel a vár. Mert nem az én dolgom. Ha meg dolgozom, beszélgetek telefonon, fáradt vagyok, akkor csendet kérek, én, a szülő. Persze mindebből én is adok: személyes odafigyelésből, csendből, jókedvből, élményből stb. Mert a gyermekközpontú családban kompromisszumokon alapuló együttműködés van, partnerek vannak, akik az igények változásával rugalmasan kezelik a korlátokat, szabályokat, és – könyörgöm – nem alá-fölérendeltségi viszony van a szülő és a gyerek között. Mert az már a ló túlsó oldala, s általában a végletek között érdemes keresni az igazságot. És a lelki egészséget is.”