Sírás,nyugtalanság

A gyermekek temperamentuma nagyon különböző, s ez megnyugtathatóságukban is megmutatkozik. Tulajdonságaikat szüleiktől öröklik, s a legtöbb édesanya már a magzatáról is érzékeli, hogy milyen gyermek: pl. sokat mozog -e, vagy többnyire békésen alszik.

A csecsemők és kisgyermekek öröklött temperamentuma azonban csak részben határozza meg a viselkedésüket, hiszen a környezet rendkívüli befolyással van a gyermekre. Vannak csecsemők, kisgyermekek, akiknek kevesebb segítség is elegendő ahhoz, hogy egy-egy sírásból, diszkomfort helyzetből újra megnyugodjanak, s vannak, akiknek több segítség kell.

A gyermek egyéniségéhez, igényeihez illeszkedő szülői viselkedés, gondozás hozzájárul ahhoz, hogy a csecsemő vagy a kisgyermek egyre kiegyensúlyozottabb legyen még akkor is, ha esetleg temperamentuma “nehezebb”, vagy a család szűkebb és tágabb környezete, élethelyzete olykor több feszültséggel terhelt.

Lotti 26 hónapos, ő a családban a középső gyermek.

Az utóbbi időszakban egyre többször fordul elő, hogy annyira dühös, hogy a játékokat a televízió képernyőjéhez dobja, a testvére kisautóival a bútorokon játszik, karcot húz- a szülők szerint direkt rosszalkodik. Bevásárlások alkalmával, ha nem kapja meg azt, amit szeretne, a földre veti magát, keservesen kiabál. Édesanyja ilyenkor megpróbálja figyelmen kívül hagyni Lotti “hisztijét”, de nincs változás, sőt, mintha rosszabb lenne minden. A bölcsődében nagyon kedves, szófogadó gyermek, a szüleivel viszont nem tud kompromisszumokat kötni, mindig mindennek úgy kell történnie, ahogyan ő szeretné. A konzultációk alatt sikerült a család számára egy mindenki által elfogadható ritmust kialakítani, ami azt eredményezte, hogy Lotti együttműködőbb lett a családjával. Különös módon épp az idősebb testvérével kezdett először közösen játszani, majd néhány hét alatt a szülőkkel is egyre többször volt kedves és együttműködő.